Amikor a
kapu szelep zárt, a tömítőfelület csak a tömítés közepes nyomására támaszkodhat, vagyis csak a közepes nyomásra támaszkodhat, hogy a kapu tömítőfelületét a másik oldalon lévő szelepülékhez nyomja, hogy biztosítsa a tömítőfelület tömítését, ami öntömítő. A legtöbb kapuszelepet erőszakkal lezárják, vagyis amikor a szelep zárva van, a kaput külső erővel kell a szelepülékhez kényszeríteni, hogy biztosítsa a tömítőfelület tömítettségét.
A kapuszelep kapuja lineárisan mozog a szelepszárral, amelyet emelkedő szárkapu szelepnek is neveznek. Általában trapéz alakú szálak vannak az emelőrúdon. A szelep tetején lévő anyán és a szeleptest vezetőhornyán keresztül a forgó mozgás lineáris mozgássá változik, vagyis az üzemi nyomaték működési tolóerővé változik. A szelep kinyitásakor, amikor a kapu emelési magassága megegyezik a szelep átmérőjének 1: 1-szeresével, a folyadékcsatorna teljesen eltömődik, de ezt a pozíciót működés közben nem lehet ellenőrizni. A tényleges használat során a szelepszár csúcsát jelként használják, vagyis azt a helyzetet, ahol nem lehet kinyitni, mint teljesen nyitott helyzetét. Annak érdekében, hogy figyelembe vegyük a hőmérsékletváltozások miatti reteszelési jelenséget, általában a felső helyzetbe nyílik, majd vissza 1/2-1 fordulatra, mint a teljesen nyitott szelephelyzet. Ezért a szelep teljesen nyitott helyzetét a kapu helyzete (azaz a löket) határozza meg. Néhány kapuszelep száranya van beállítva a kapun, és a kézikerék forgása a szelepszárat forgatja, ami felemeli a kaput. Ezt a fajta szelepet forgószárú kapuszelepnek vagy sötét szárú kapuszelepnek nevezik.
